A rivalizálás etalonjai - I. rész

28 évvel Sunday Silence és Easy Goer versengése után a mai napig él minden lóversenyrajongóban a kommentátor hangja, és lehetetlen úgy beszélni az egyikről, hogy ne említenénk meg a másikat.
 

 
 
Easy Goer és Sunday Silence a belmonti célegyenesbe fordulva. Fotó: Blood-Horse
 
A repülőgépek széles körű elterjedése elképesztő fejlődést adott a mindennapi életnek a világ minden táján. Egy ekkora innovációjú újdonság a különböző sportágak mellett a lóverseny világát sem hagyhatta érinthetetlenül, és közelebb hozta egymáshoz a keleti és nyugati partszakaszt is olyan mértékben, melyek pár évtizeddel korábban még elképzelhetetlennek tűntek volna. Így bár 1955-ben Kelet Nashua-ja és Nyugat Swaps-a arany perceket okoztak a rajongóknak, a Kentucky Derby-n kívül sokáig nem nyújtott más verseny lehetőséget a két part összecsapására. Még Affirmed-Alydar kettőse sem volt igazán kelet-nyugat csatározásnak tekintve, hiszen túl sok időt töltött az amúgy kaliforniai Affirmed a Mississippi-től keletre, amint megkezdte versenykarrierjét.
 
1989-ben jelent meg először a féktelen rivalizálása a két partszakasznak a kaliforniai Sunday Silence és a New York-i Easy Goer képében. Négyszer találkoztak egymással a pályán, de azok mind Amerika legnagyobb versenyeiben történtek: a hármas korona futamaiban és a 3 millió dolláros Breeders’ Cup Classic-ban. A két telivér teljesítménye között olyan kis különbség volt, hogy sosem került egy harmadik fél kettejük közé, vagy elé. Szűk 30 évvel később is libabőrt kap az ember, ha visszanézi egy-egy találkozásukat.
 
 
Korabeli karikatúra. Fotó: Peb-Pierre Bellocq
 
 
Jelen voltam a legutóbbi Prekaness-en, és legalább fél-tucat ember mondta nekem, hogy a Sunday Silence-Easy Goer féle Preakness volt a legjobb, amit valaha láttak.” – emlékezett vissza Arthur B. Hancock III., Sunday Silence többségi tulajdonosa. „Ezek a versenyek, amik ilyen két ló között zajlanak, teszik hatalmassá a lóversenyt.”
 
Nagyon élvezetes volt, mert ez egyben egy Keleti part vs. Nyugati part, fiatal tréner vs. öreg tréner, nyugati zsoké vs. keleti zsoké vetélkedés is volt.” – mondta Shug McGaughey, Easy Goer trénere. „Az emberek azt mondogatták nekem, írnom kell majd egy könyvet, hogyan nyerte meg Easy Goer a Hármas Koronát. Könyvet?! Én csak próbáltam túlélni mindegyik futamát.
 
A két versenyló rajongótábora még a pártatlanokat is elképesztette. „Ez előhozta a rajongók legjobbját és legrosszabbját is.” – mondta Richard Migliore, ki akkoriban New York top zsokéi között volt jegyezve.
 
És hogy miben is különböztek annyira a zsokék, trénerek és lovak? Holnap kiderül!
 
Facebook