Louisville-i álomgyár

Május első hétvégéje sokaknak az álmát valóra válthatja – melynek eléréséhez egy gyors ló jó kis segítségre lehet. Lássuk, kikhez volt kegyes idén a Kentucky Derby és Oaks!

  
 
Kentucky Derby 2017 - pillanatokkal a start után.
 
 
A kentuckyi klasszikusok minden évben mesébe illő történetekkel kecsegtetnek: volt itt pár éve, hogy egy 59 éves zsoké karrierje második Gr1-győzelmét aratta az Oaks-ban; vagy 1955-ben munkalovasként Derby-közelbe kerülő tréner később 77 évesen első indulójával nyerte el a rózsákat, de egy 92 éves hölgy tulajdonos fél évszázad versenyeztetés alatt először küldött Derby-lovat az ikertornyok alá, és láthatta, ahogyan az három és fél hosszas győzelmet arat. A 143 év alatt felgyülemlett történeteket napestig lehetne sorolni.
 
Az idei história is könnyedén foglal helyet a Churchill Downs nagykönyvében. Az amerikai lóversenyzés négy ikonikus alakját, élő legendákat burkolt liliom- és rózsatakaróba a két klasszikus, kiktől aligha sajnálhatjuk a trófeahalmozást. Pénteken 1940 óta nem érzett hidegben léptek pályára a kancák és az egész napos eső még a szombati Derby-napon is vissza-visszaköszönt. A ritka időjárás letette védjegyét a befutókon, így többnyire azok győzedelmeskedtek, kiket kevésbé zavart az arcukba csapódó sár és a homokpályát borító tükröződő állóvíz – a turf pályán valamivel normálisabb helyzetek uralkodtak. Az Oaks-ban mégis egy igazi klasszis teljesítményt láthattunk Abel Tasman-tól (Quality Road), ki az utolsó helyről kapaszkodott fel az élre az 1 millió dolláros viadalban.
 
„A dicséret főleg Mike Smith-t illeti.” – nyilatkozott Bob Baffert, a nyertes tréner. „A szokásos magabiztosságával lovagolta. Ahogy idősödik, csak egyre jobbá válik. Az utolsó dolog, amit mondtam neki az volt, hogy ’nehogy azt hidd, Arrogate-et lovagolod’, majd ezzel is fogadtam, hogy ’Mike, te pont úgy vitted, mint Arrogate-et!’ Mike tudja, hogy maximálisan megbízok benne.”
 
Baffert idén nem küldött senkit sem a Derby-be, helyette hazavitte az Oaks-t – immár harmadszorra (1999, 2011 mellett). Mike Smith Princess Of Sylmar 2013-as Beholder-skalpja mellett a második liliomtakarót segíthette lova nyakába.
 
„Sose lehet megunni.” – mondta Baffert. „Főleg, ha csak becsempészel egy lovat, aki nem is a favoritok között van.” 
 
 
 
A zseniális képen Abel Tasman második Gr1-es győzelme.
 
 
Derby-ben már nem ilyen késői emlékek lettek felfrissítve: Amerika legtöbbet kereső zsokéja és trénere temérdek közös sikert ünnepeltek együtt, de egy valami hiányzott. John Velazquez és Todd Pletcher sosem nyerték meg az Államok első számú futamát közösen, de még külön utakon is csak egy-egy győzelemig jutottak. A két trófeamilliomos 2001-ben Invisible Ink-kel ért el egy közös második helyet a Kentucky Derby-ben, és 16 évre rá végre összejött nekik az első hely is - Always Dreaming-gel.
 
Találó név, nemde? 16 év álmodozása van emögött a győzelem mögött. A társtulajdonosok esetében még több: egy csapat gyerekkori barát, kik a hosszú, nyári belmonti napokról ismerik egymást, és együtt törtek be a szakmába:
 
„Azokat képviseljük, kik édesapjukkal kimentek még régen a lóversenypályára, és először bámulatba, majd szerelembe ejtették ezek a különleges atléták.” – nyilatkozta Vincent Viola, társtulajdonos. - „A szívünk mélyén még tényleg csak gyerekek vagyunk Brooklyn williamsburgi mélyéről. Állandóan csak álmodozunk, és ez most valóra is vált.”
 
Pletcher válláról egyben terhet is levett: 45 indulóval és mindössze egy győztessel a háta mögött lépett az idei Derby mezejére. „Úgy érzem, Johnny-nak és nekem már szükségünk volt erre.”
 
 
"Johnny-val megnyerni ezt a versenyt nagyon különleges. Annyi éve dolgozunk együtt, és ezt megszerettük volna közösen nyerni.
Örülök, hogy végre sikerült összehoznunk." - mondta a zsokéját éppen átölelő Todd Pletcher 
 
 
És csak egy szerencsés utazás kellett hozzá – hisz a Derby-ben minden a szerencsén múlik. Ez ugyanis az első alkalom, hogy a háromévesek ekkora létszámban verődnek össze egyetlen futamra, de ez egyben az utolsó is. Így a Kentucky Derby nem releváns értékmérő, hisz soha nem fognak ugyanilyen környezetbe kerülni a telivérek: Classic Empire és McCraken többször is „összetalálkoztak”, míg a pálya belsejébe igyekeztek, a vezető lovak jó része nem ért fel időben az élre az első kanyar előtt, mások kilökődtek vagy beszorultak, és nem egynek itt tudatosul, hogy nem bír ekkora távra futni. A mezőny fele gyakorlatilag az első 1000 méteren elvesztette a versenyt. Míg más a startnál: a pénteki ítéletidő szintén hozzájárult a nagy lemaradásokhoz, mint Thunder Snow esetében. Az európai kihívó inkább rodeólónak tűnt, mint versenylónak, mikor a startboxot elhagyva egyből bakolni kezdett – valószínűleg a rá csapódó sártól vadult meg. Christophe Soumillon elmondása szerint fogalma sincs, mi történhetett lovával a startnál, és egyből megpróbálta megfékezni, kivéve őt a versenyből. A helyi állatorvos rögtön megvizsgálta, és nem találtak sérülésre utaló jeleket.
 
 
 
Bodemeister első ivadékai között máris Kentucky Derby győztes van.
 
 
A szörnyű időjárás ellenére is pénteken 105,100 néző töltötte meg a lelátót, mely 2009 óta a legkisebb tömeg (a fogadások azonban csak 100,000 dollárral maradtak el a 49 milliós rekordtól.) A Derby-napon már rekord dőlt meg, mikor a fogadások összege átlépte a 200 millió dolláros határt. A 158,070-es nézősereg az eddigi hetedik legnagyobb – mi lett volna, ha még jó idő is lett volna?
 
Véget ért tehát a Kentucky Derby-láz, mely egy kis szünet után majd vadul keresi a legtehetségesebb kétéveseket. Always Dremaing-gel pedig valószínűleg még sokat fogunk találkozni az elitben – mondjuk két hét múlva Pimlico-ban?
 
Fotók: Kentucky Derby, Twitter
 
Facebook