A palánk alól – Rashard Lewis

A Thoroughbred Daily News Weekend legújabb interjúalanya másodkézből került egy évtizede az NBA-ből a királyok sportjának közepébe, és azóta sem hagyott fel szenvedélyével.

 
 
 
Szindikátusának a neve: Miami Heat. Fotó: Sonics Rising
 
 
Káprázatos kosárlabda karrierje alatt kétszer választották be az All-Star csapatba, háromszor pattogtatott az NBA döntőjében, mígnem 2013-ban a Miami Heat-tel vitte haza a kupát. Tíz éve már, hogy volt csapattársa, Jake Ballis megismertette vele a telivérek világát, Lewis azóta is tulajdonosként aktív tagja a sportnak. Mióta 2014-ben letette a labdát az NBA-ben, mára a már a saratogai nyarak tartják lázban amellett, hogy beindult a Big 3 turnéja több régi NBA csillaggal maga mellett. Ben Massam (TDN) beszélgetett a két sport szerelmesével:
 
BM: Hogyan bánik veled a Big 3? Jól kitudod élni itt a versenyszellemedet?
 
RL: Igen szórakoztató. Úgy gondolom, a legtöbben nem tudták mire vélni az első évben. Ez egy félpályás, három a három elleni liga. Bámulatos volt – nagyon sok rajongó kijött, hogy támogassanak minket, és voltak teltházak is. Néha olyan érzés, mintha visszatértem volna a nagy játékba. Néhányunknak, akik felhagytak a versenyekkel, még mindig megvan a tűz belül, hogy megméressük magunkat – főleg a felsőbb szinteken… Mikor a pálya mellé kerülsz, visszahozza a versenyszellemet. És te nyerni akarsz – mindent megteszel, hogy nyerj. Főleg, ha oldalba lökdösnek és hallod, hogy hülyeségeket beszélnek – az lobbant csak igazán be. Én is ilyen vagyok. A nap végén már csak megakarom nyerni a meccset.
 
 
Neked tényleg megvan a küzdőszellemed. Ez lenne az a nézőpont, ami a legjobban megfogott a lóversenyzésben?
 
Teljes mértékben. Mikor először mentem a versenypályára és belekerültem egy közeli barátom, Jake Ballis által, majdhogynem úgy tekintettem a lovakra, mint ránk, kosarasokra. A lovak felébrednek minden reggel, mennek edzeni, elszabadulnak, kocognak. Ugyanez megy az atlétákkal is – minden nap edzünk, hogy felkészültek legyünk a szezonra. Te a nagy meccsekben játszol, ahogyan a lovak is hétvégén futnak. És még a legjobb csapatnak is (az NBA-ben), mondjuk a Golden State Warriors-nak is lehet rossz napja és kikaphatnak – ugyanígy a lóversenyzésben.
 
 
 
 
Cigar Street a BC Classic 7. helye után nyugdíjba vonult. Fotó: Courtney Heeney 
 
 
Ki a mindenkori legkedvesebb ló a számodra?
 
Zenyatta az egyik legkedvencebb lovam. Amikor én bekerültem a játékba, az Zenyatta és Rachel Alexandra időszaka volt – ők voltak azok a lovak, akikbe igazán beleszerelmesedtem. Volt nekünk is egy jó lovunk, Cigar Street, de én szeretnék egyet, azok közül az álom lovak közül.
 
 
Volt ténylegesen egy olyan mámorító pillanat neked, amit tulajdonosként éltél át?
 
Mikor Cigar Street megnyerte első Graded-versenyét Gulfstream-ben a Gr3-as Skip Away Stakes-ben. Ember, olyan izgatottak voltunk akkor, hisz egy nagyon jó lovat vertünk ott (Take Charge Indy személyében – szerk.). Ez az, ami igazán kimagaslik mind közül, bár a Homecoming Classic Stakes győzelme is nagyszerű volt Churchill Downs-ban, mert egy sérülés okozta hosszú kihagyás után tért vissza, és egyből rá is tett minket a Breeders’ Cup Classic radarjára. Bár szélső esély volt, de nagyon izgalmas volt, hogy ott lehettünk abban a futamban – a Breeders’ Cup Classic-ban – ami a hétvége legnagyobb versenye volt. Ez olyasvalami, amit sosem fogok elfelejteni.
 
 
 
Rashard Lewis és Jake Ballis együtt a pályán. Fotó: USA Today  
 
 
Fogadni szoktál?
 
Egy kicsikét szoktam, nem vagyok jó a hendikeppelésben. Általában csak a megérzéseimre hallgatok. Inkább a sportért vagyok oda – ha a ló nyer, az olyan érzés, mintha mindannyian nyernénk. Nincs nekünk nagy istállónk, szinte kicsi csoport vagyunk, de az évek alatt igazi rajongója lettem a sportnak. Minden hétvégén nézem a Graded futamokat. Zenyattába szerettem bele, most meg Arrogate-t nézem. Ő hihetetlen. Vannak olyan lovak, akikbe egyszerűen beleszerelmesedsz ahogyan futnak. Felfoghatatlan.
 
 
A magasságod miatt könnyen kilehet szúrni téged Saratoga-ban. Az a kedvenc pályád?
 
Imádom Saratoga-t Mikor először jártam ott, belefutottam Rick Pitino-ba (NBA edző – szerk.), mire én „Mi a fenét keresel te itt?”. Ő rám nézett, „Én? Te mi a francot keresel itt?”
 
 
 
 
Lewis egyszer a Ramsey istálló színeiben ragadt labdát. Fotó: Constant Contact 
 
 
Mit szeretsz a legjobban Saratoga-ban?
 
Saragota-ban ahogy járkálsz össze vissza, teljesen átjár a hangulat. Szeretünk végig sétálni a Caroline Street-en éttermet választani – attól függően, milyen hétvége van, 2-3 órát is várhatsz, mire inkább átmész egy másikba. A Travers hétvége például nagyon szórakoztató, de zsúfolt is.
 
 
Belekeveredtél a zsokék VS trénerek kosárlabda meccsébe is, mellyel a Race Track Chaplaincy-t segítettétek az elmúlt években. Kinek van a legtöbb tehetsége hozzá az istállókból?
 
Ó, igen (zsoké) Angel Cruz. Nagyon atletikus, és sok tehetség szorult belé. Jó barátom is. Látszik rajta, hogy imádja a játékot. Szeretem amúgy ezt, nem csak azért, mert a sport rajongója vagyok, hanem mert így jó kapcsolatot tudtam kialakítani a zsokékkal. A srácokkal, mint Johnny Velazquez, az Ortiz tesók, Manny Franco. Mikor van valami kapcsolatod a zsokékkal és a trénerekkel, szinte nekik szurkolsz. Mikor szívességet kérnek, nem kell agyalnod rajta. Kiakarok menni, dobálni velük. Vicces, hogy sokuk kicsivel fiatalabb, mint én, és néztek, ahogyan az NBA-ben játszottam. Nagyon izgalmas.
 
Facebook