Penny Chenery: búcsú a First Lady-től

Bár a köztudatban „csak” Secretariat tulajdonosaként ismeretes, Penny Chenery a tudatos galoppversenyzés igazi nagykövete volt.

 
 
Penny Chenery ünnepli Secretariat Belmont-diadalát (1973). Fotó: The New York Times
 
Helen „Penny” Chenery a futtatók azon szűk körébe tartozott, ki azután sem hagyott fel szeretett állataival való foglalkozással, mikor már egy fél kontinens hevert lábai előtt. Az örökösen imádott üzletasszony, híresség és több egyesület vezetője agyvérzésben halt meg szeptember 16-án coloradói otthonában, 95 évesen. Négy gyermeke és hét unokája mellett lóversenyrajongók ezrei gyászolják és emlékeznek vissza nem mindennapi életére.
 
1922. január 27-én született New York államban egy lovas családba: apjától, Christopher Chenery-től tanulta el ezeknek a mesés állatoknak a szeretetét és töltötte napjai nagy részét nyeregben. 1936-ban Christopher Richmond (Virginia) közelében bő 1000 hektáros telepet vásárolt magának: a Meadow-t (magyarul: legelő), ami eredetileg családjuk birtoka volt, de elvesztették a polgárháború alatt. Christopher pedig az évek során - míg lánya egyetemen tanult, Európában segédkezett a háború sújtotta területeken, visszatért az iskolapadba, férjhez ment, Denver-be költözött és gyerekeket szült – feltöltötte a farmot kiváló tenyészkancákkal, és kétszer is az amerikai álom közelébe került: de végül mindkétszer lemaradt a Kentucky Derby első helyéről.
 
1967-ben azonban Penny-t hazarendelte gyermeki kötelezettsége: a coloradói életét, anyaságot, virágzó szociális életet, adománybálokat és befektetéseket mind hátrahagyta egy novemberi telefonhívás miatt. Édesanyja, Helen meghalt, édesapja, Christopher pedig testileg-lelkileg kezdett leromlani. Penny átvette apjától a verseny-és tenyészistálló igazgatását, folyamatosan képezte magát a telivérek világában, ingázott Colorado és Virginia között, mígnem két év múltán úgy tűnt, el kell adni a farmot.
 
 
Riva Ridge oldalán az 1972-es Belmont Stakes győztesek körében.
 
 
Ekkor lépett pályára az a saját tenyésztésű pejük, kiről sokszor elfeledkeznek, ha a híres kék-fehér kockás dresszre és a szőke Penny-re emlékeznek: Riva Ridge mentette meg a Chenery családot attól, hogy megváljanak a farmtól. A Penny által csak „Golden Boy (=Arany Fiú)”-nak nevezett mén Bajnok Kétévesnek lett kikiáltva 1971-ben, ’72-ben pedig valóra váltotta Christopher álmát is: állapotának romlása miatt kórházban nézte tévén, ahogyan lova elsőként lépte át a Kentucky Derby célvonalát  - mindössze hónapokkal azelőtt, hogy meghalt volna. Riva Ridge a Belmont Stakes-ben is begyűjtött egy klasszikust és négyévesen is világrekordokat döntögetett. Csak akkor már bánatára mindenki átnézett sikerein: 1973-ban ugyanis betört a Secretariat-láz az országba.
 
„1973-ban az ország egy érzelmi mocsár volt.” – írta Penny a The New York Times-ban. „Az a Watergate és Nixon-botrányok időszaka volt, és az emberek valami üdvöst kerestek, amit csodálhattak. Én legalábbis mindig így éreztem, hiszen vöröses sárga ló volt, az istállónk színe pedig kék-fehér – így ő piros-fehér-kékben futott.”
 
Ez pedig eléggé megmelengette a hazafias amerikaiak szívét: Secretariat lett a nép hőse. Penny pedig gyorsan elfoglalta helyét, mint a csendes hősnek a szószólója – ahogyan ő mondta: „A ló nem tud beszélni – én viszont igen!”
 
„Felfedeztem, hogy lehetőségem volt beszélni a közönséghez, és mind szóvivőnő, az emberek elkezdtek emlékezni lovakra, akiknek női tulajdonosuk volt.” Nem ő volt ugyanis az egyetlen: Lucille Markey a Calumet Farmról, vagy Allaire C. duPont, a legendás Kelso tulajdonosa is tagja annak a szűk hölgykoszorúnak, kik a legnagyobb szálakat mozgatták a millió dolláros iparágban.
 
A nagysikerű „Secretariat” filmről is lerántott egy kisebb leplet Penny: „Az egy Disney-mese. Nem volt semmi spirituális összeköttetésünk Secretariat-tal. Volt egy közös tiszteletünk egymás iránt, de nem állta volna végig, hogy a szemébe nézve elmondjak egy imát.”
 
 
 
Penny és Secretariat. Fotó: fineartamerica.com
 
 
Bajnoka nyugdíjazása Penny számára is egy új korszakot tartogatott: a telivérversenyzés nagykövetévé állt elő, és Secretariat 1989-es halála után sem hagyta ott hivatását. 1976-ban első női elnöke lett a Telivér Tulajdonosok és Tenyésztők Egyesületének (Thoroughbred Owners and Breeders Association), ahol 1984-ig tartotta meg pozícióját; de elnökévé választották a Garyson-Zsoké Klub Kutatási Alapítványának (Grayson-Jockey Club and Research Foundation) is. Ő volt az első nő, aki bebocsájtást nyert a The Jockey Club zárt ajtajai mögé; részt vett a Telivérnyugdíjazási Alapítvány (Thoroughbred Retriement Foundation) létrehozásában – mindezekért 2006-ban a különleges Merit-díjjal jutalmazták az Eclipse Díjkiosztón, amit tényleg csak a sport legelhivatottabb képviselői kaphatnak meg.
 
 
 
 

Amerika telivérversenyzésének művészetében a Merit-díj a legmagasabb szintű kitüntetés, amit csak kioszthatnak.
Fotó: BloodHorse
 
 
Penny Chenery élete utolsó éveiben a laminitis-szal kapcsolatos kutatásokat és drogprevenciót támogatta; míg az általa alapított Vox Populi Award (avagy az év legnépszerűbb versenylovának járó díj) örökké emléket fog állítani kivételes személyének.
 
„Mélységesen büszkék vagyunk édesanyánkra, az ő életművére és kitartására.” – nyilatkozta lánya, Kate Tweedy.
 
Köszönünk mindent Penny! Nyugodj békében.
 
Facebook