Az álomfutamhoz közeledve

Közeledünk november első keddjéhez, közeledünk a futamhoz, amely megállít egy nemzetet, így megnézzük, hogy kik számítanak a legfőbb esélyeseknek a nagy nap előtt.

 



Bármilyen top verseny esélyelemzését, már csak tiszteletből nem lehet mással kezdeni, mint a címvédővel. A hétéves Almandin-t nem futtatták túl az egyszer biztos. A kupa elhódítása után majd 10 hónapos pihenőt kapott, amihez hozzájárult, hogy 2014-ben nagyon komoly ínsérülést szenvedett így kisebb csodának volt nevezhető, hogy tavaly megnyerte a kirakatfutamot. Természetesen Robert Hickmott mester és csapata minden szükséges időt megadott Monsun fiának, és mindösszesen két felkészítő után áll starthoz Melbourne-ben.  Ezek eredményeit látva kisebbfajta csoda kellene a hétéves herélt ismétléshez, de a címvédőt soha nem szabad leírni.
 
 

 
 
 
 
Nála sokkal jobban bízunk Marmelo (Duke Of Marmalade) futásában. A Prix Kergorlay-ban (3000 m) szép teljesítményt nyújtott, és Hughie Morrison már korán Ausztráliába utaztatta, hogy a megfelelő akklimatizálódást biztosítsa számára, sőt már a felkészítő futásán is túl van. A négyéves mén hatodik helyen ért célba a kupánál 800-al rövidebb Caufield Cup-ban, de mindösszesen 2 ¾ hosszra a nyerőtől, azaz máris kiválóan alkalmazkodott az ausztrál körülményekhez.
 
Ahogyan Johannes Vermeer is. O’Brien zsenialitását senkinek nem kell bemutatni, de kétségtelen, hogy Aidan utánozhatatlan trófeagyűjteményéből nagyon-nagyon hiányzik most már a Melbourne Cup. Galileo fia akár el is csenheti neki ezt, hiszen parádés formában várja a startot. Második a Ladbrokes  Stakesben (2000 m), harmadik a Caulfiled Cup-ban (2400 m), így amennyiben állja a 3200 méteres távot is, biztosan az esélyesek között kell számolni a hároméves ménnel.
 
 
 
 
Szintén európai aspiráns, az itt látható Red Cardinal, akire már csak azért is kell figyelni, mert ugyanazon színekben indul, mint a 2014-es nyerő Protectionist, és ugyanúgy a német legenda Andreas Wöhler trenírozza. (A címvédő Almandin viszont német tenyésztés.) Montjeu ötéves fia remek nyarat produkált, hiszen két földrészen nyert két Group versenyt, míg legutóbb ötödik a már említett „Kergorlay-ban”.
 
 
 
 
 
Talán még a szintén ír tenyésztésű (és a képen elöl látható) Wall Of Fire emelhető ki a nagylétszámú mezőnyből, aki szintén futott a Red Carnianal által megnyert Belmont Gold Cup Invitational Stakes-ben (Gr3), igaz ott csak nyolcadikként ért célba, de ezt két Group helyezéssel korrigálta a négyéves mén. Már Hugo Palmer idomítottja is a helyszínen készül és két héttel ezelőtt Caulfield-ban szoros második volt 2400 méteren, Gr2-ben.
 
 
 
 
A Melbourne Cup azonban nem véletlenül a világ egyik legnagyobb, legikonikusabb megmérettetése. A 3200 méteres táv kellőképpen megrostálja a telivéreket és valóban csak a legacélosabb fejére kerülhet korona. Talán ők öten a legesélyesebbek a győzelemre, de nem kell sokat törnünk a fejünket, hogy elképesztő meglepetéssel hozó végjátékra emlékezzünk vissza. 2 évvel ezelőtt például Prince of Penzance például totális outsiderként ült fel a trónra. Ez valóban az a verseny, ahol semmi sem biztos, így ezt mindig sokkal nagyobb izgalommal várjuk, mint sok-sok más társát. November 7-én, kedden, jön a futam, amely megállít egy nemzetet. És egy kicsit minket is. Hajrá! 
 
Képek: Australian Bloodstock, Racing Post, justhorseracing.com.au
 
Mire Önök e sorokat olvassák WINX történelmet írt. Megnyerte sorrendben 22. versenyét, és 3. alkalommal a COX Plate-et.  
 
Facebook