Ribárszki Sándort az idei szezonban utoljára láthattuk a Kincsem Parkban. Jövő vasárnap, amikor mi a pótnap versenyeit nézzük, ő már úton lesz új otthona felé, a Berlin melletti Hoppegartenbe. Ezt a párperces mini interjút nem igazán „az Overdose témában” akartam elkészíteni, de Sanyi csak mondta-mondta a megszokott stílusában, és én olyan lényeges dolgokat felejtettem el megkérdezni, hogy pl. kihez kerül a sok itt maradó lova, magyarán ki fogja tréningezni őket. Azért remélem sokak számára érdekesek Sanyi szavai.

RP: Sanyi kérlek, meséld el, hogyan alakul számodra az elkövetkezendő napok programja?
RS: Vasárnap reggel indulunk 2 lóval Hoppegartenbe.  Az egyik a Bellucia lesz a másik még nem eldöntött. Orsi (Sanyi élettársa – a szerk.) és a nővérem felmérik ott a dolgokat, hogy mire van szükségünk, mit kell elhozni (még) Magyarországról. December huszadika környékén várom őket vissza, és remélem, magukkal hozzák Overdose-t is.

RP: Ezek szerint eldöntött tény, Overdose is megy?
RS: Igen. Pénteken ebben maradtunk a Zolival.  A mostani tervek szerint áprilisig ott maradna. Most megkezdenénk az alapozó munkákat, ami a legfontosabb számára. Későbbiekben majd eldöntik, hogy hova kerüljön, de ez az elkövetkezendő pár hónap most nagyon fontos az ő karrierje szempontjából. Nagyon lényeges, hogy a megszokott arcok között legyen, most ugyanis sokkal nehezebb a felkészítése. Overdose élete egyik legnehezebb periódusában van. Milliméterről milliméterre kell előrehozni az ő felkészítését.

RP: Mikor láthatjuk, véleményed szerint a versenypályán?
RS: Azt hiszem, hogy ezt az állatorvos is megerősítheti, hogy ha semmilyen probléma nem hátráltatja a felkészülését, talán egy jövő júniusi versenyben elindulhat. Legkorábban.  Lassan, lépésről lépésre haladhatunk csak a munkával.

RP: Akkor kijelenthetjük, hogy a Mikóczy Zolinak töretlen a bizalma irányodba?
RS: Nagyon remélem. Nem tudom, ki szól bele a ló körüli dolgokba. Szerdán én is hallottam másfajta híreket. Pénteken azonban beszéltem a Zolival, aki azt mondta januárban kövessen engem a ló Németországba. Én mondtam, neki hogy ne várjunk januárig. Itt a ló mit csinálna ezen a jeges pályán? Ott első osztályúak a körülmények. Ha egy Jacobsnak megfelel a fedett jártató és a nagyszerű tréningpálya, azt hiszem Overdose-nak is meg kell, hogy feleljen. Persze, ma még feltételes módban kell beszélnem, mert az a biztos, mikor már úton vagyunk Németországba.

RP: Ezek szerint Barbi hosszú idő után elválik Overdose-tól?
RS: Nem. Nem. Jön ő is ki. A megszokott Team veszi majd tehát Dózit körül.   Ott várjuk a lovakat. Az Igazgató Úr mindenben segít, ami azt jelenti, hogy tulajdonosok között már „reklámozta” a nevemet. Már van egy megkeresésem, a nagyhírű futtatótól, a már említett Jacobs Úrtól. (Dr. Andreas Jacobs, A Fährhof ménes tulajdonosa - a szerk.) E-mailt küldött, majd telefonon is felhívott, és a jövő héten már egyeztetünk is hogy mik a szándékai. Ahogy a szavaiból kivettem, azt szerette volna, hogy menjek Brémába vagy Baden-Badenbe és oda máris adott volna pár lovat. A hoppegarteni vezetők azonban olyannyira korrektek és segítőkészek, hogy tartom a szavam és maradok ott, de megtisztelne, ha Jacobs Úr oda küldene pár lovat.

RP: Az ismert, hogy néhány német pályán nincs téli szünet, azaz januárban és februárban is rendeznek versenyeket. Elképzelhető, hogy már a márciusi idénykezdet előtt láthatjuk valamely idomítottadat versenyben?
RS: Attól függ, milyen lovat kapok. Amennyiben hozzám kerülne egy idősebb ló, aki már úgy van készítve, akkor azzal elképzelhető, hogy már a téli hónapokban rajthoz állunk, de ebben nem vagyok azért annyira biztos. Ez még a jövő zenéje.

RP: Sanyi! Nagyon köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál. Nagyon sok sikert és örömet kívánok, az új életedben és remélem, tartjuk továbbra is a kapcsolatot.
RS: ..hát nagyon remélem. Köszönjük szépen.