A legendák köztünk élnek I.

Szakolyi a név, amit Magyarországtól Willi Melligerig ismernek.

 
 
 


Hűséges olvasóinknak kedveskedve, egy új sorozattal indítjuk a tavaszt! Cikkeink hasábjain híres magyar lovasedzőket fogunk faggatni munkásságukról, az 50-es évek után a lovasság leszerelése utáni időkről, a boldog 60-70-80-as évekről és az olimpiáról. Első vendégünk Szakolyi András II. szintű (B-kategoriás lovas edző, aki megyei szintű versenyzőket képezhet) és B kategóriás (a nemzeti válogatott első számú tartalékai) kerettag volt 1964-től és végül Ráckeve Újhegyi lovardájában révbe ért, mint szaktekintély. Mert a legendák köztünk élnek!

Racing Portal: Bandi bácsi mikor kezdte a lovas pályafutását?
Szakolyi András: 1956 nyarán édesapám tanított lovagolni a mai Gorsium helyén egy akkori táci TSZ területén. Itt fogatos lovakkal hajtással is foglalkoztam 11 éves gyerekként, meg persze a lovaglással is. Innen egyenes út vezetett a lovardák világába, ami az utamba akadt és ha „megkínáltak minket lóval” akkor nagyon szívesen fel is ültünk rájuk!

RP: Mikor kezdődtek a komolyabb sport irányú lovaglások?
SZA: A középiskolát Stelczer Viktor barátommal a Thököly úton töltöttük, de azért választottuk az iparit, mert ez volt a legközelebb a Tattersallhoz, ha nem volt kedvünk iskolába menni, akkor csak a keleti pályaudvar sínjein átbukdácsoltunk majd mentünk is lovagolni. 1963-ban ifjúsági országos bajnoki címet nyertem. 
 
 
 
Egy 1963-as díjátadáson, ő jobbról a második
 

RP: A bajnoki cím után hogyan folytatódott a karrierje? 
SZA: 1964-ben azzal az ígérettel indultam Szilvásváradra, hogy a spanyol lovasiskolának ott lesz magyar bázisa, de sajnos behívtak katonának. Ez egyik irányból szerencsésre is sikeredett, mert Kiskunhalasra kerültem a lovas bázisra, ahol Hirling József kezei alatt lovagoltunk, aki egy nagyon jó menedzsere volt az egész létesítménynek. Tökéletesen meglátta, hogy melyik ló lovas párosból lesznek a jó versenyzők. 

RP: Ha jól tudom a Testnevelési Főiskolán akkoriban sokkal komolyabb oktatás zajlott mint most. Hogyan sikerült képesítést szerezni?
SZA: Igen, nagy különbség volt, mert nem volt meg a lehetőség, hogy mindenkiből oktatókat képezzenek. Öt évente indult edzői képzés. Engem is tanítottak a TF-en mindenre, amikből két dolgot tudok kiemelni: pedagógia és pszichológia, amiket mostanság elfelejtenek az emberek sajnos. Lényegében egy testnevelő tanári diplomát szereztünk lovas irányultsággal. Így lettem később a péceli iskola gyakorlati oktatója. 

A következő részben előkerül a szolnoki vonal, amikor Dalmand helyett ez lett az élet rövid, de annál eredményesebb állomása, ahol egy nagyon eredményes díjugrató csapat alakult, majd a lótenyésztői évek Amálkával, a Balatonfenyvesi lóárverés legdrágábban eladott lovával! Jövő vasárnap folytatjuk!
 
Képforrások: Szolnok Megyei Néplap (szoljon.hu), Szakolyi privát
 
Facebook