A legendák köztünk élnek II.

Folytatjuk beszélgetésünket Szakolyi András lovas edzővel és lótenyésztővel. Előző cikkünkben megtudhattuk, hogy hogyan kezdte el a lovas pályafutását. 

 
 
 
 Bandi bácsi a képen jobbról a negyedik
 
 
RP: Mi volt az első komoly edzői állomás az életében?
SZA: 1981-ben felajánlották nekem, hogy a dalmandi ménesnek legyek a vezetője, de ekkor már a családalapításon túl voltam, és a feleségem nem akart ennyire vidékre költözni. (Dalmandi Állami Gazdaság ménesében Kisbéri fajtájú lovakat tenyésztettek, Dalmand egy Dombóvár melletti kis település, a szerk.) Ekkor egy újabb lehetőséget ajánlottak mégpedig, hogy városi lovas iskolának legyek a vezetője Szolnokon. Ez már a családi élettel is egyeztethető volt így 1982-től itt edzősködtem és lovagoltam. Nagyon jó csapatot sikerült felállítanom és az akkori szabályok nagyon izgalmas versenyeket eredményeztek. Négy fős csapatok indultak a versenyeken és kellett közöttük egy kezdő lónak és egy ifi lovasnak is lenni Így sok esetben én, mint edző sikertelenebb voltam, mint az ifi lovas, mert a fiatalok, tapasztalatlanabbak lovagolták a nagyon jó lovakat még mi a „profik” pedig a kezdő lovakat. Sajnos politikai okokból 1983-ban a csapatot menesztették Szolnokról és szétszéledtünk. Én Halásztelken telepedtem le a családommal ezután és saját vállalkozásba kezdtem.
 
 
 
Forrás: Szolnok Megyei Néplap 1982. augusztus 17.  
 
 
RP: A vállalkozás is lovakkal foglalkozott?
SZA: Nem, a lovak megmaradtak ekkor egy kicsit inkább hobbinak és a feleségem neve alatt futott egy vállalkozásunk, de közben a fiaim István és András cseperedtek és mindketten érdeklődni kezdtek a lovaglás után. Ők a 90-es évek elején már folyamatosan indultak C (területi/városi díjugrató versenyeken) és B kategóriás megyei versenyeken. 
 
RP: Saját lovak tenyésztés, hogyan alakult?
SZA: Az első mai adatbázisokban is elérhető lovam, aki saját tenyésztésből volt, Hü-ha néven látta meg a napvilágot ő egy Szemafor XX telivértől és Hargita Honleány nevű kancámtól volt. Természetesen a lovat plusz névvel illettük és Fityesz néven szólítjuk a mai napig, s 25 évesen is nagyon jó egészségnek örvend és a legelőn tölti minden napját. Számomra a legkedvesebb lovam egy Amanda nevű kanca, a fiaim is és tanítványaim is sokat versenyeztek vele és nagyon jó csikói lettek az évek folyamán, ő 1992-ben született nyakon sütött Magyar Félvér kancaként élte az életét és sajnos az idei év januárjában kellett elaltatni 24 éves korában. A legjobb csikója egy Amati apaságú Amálka nevű kanca lett. István fiam lovagolta nagyon jó eredményekkel, majd árverésen került értékesítésre Balatonfenyvesen és Görögországba került el innen tőlünk. 
 
 
 
 
Fiam István és lovam Amálka Amati után
 
 
RP: Milyen edzői eredményekkel tud büszkélkedni?
SZA: Két nagyon jó lovas került ki a kezeim közül az egyik Czinkos Péter tanítványom, aki az én edzői munkámmal jutott arra a szintre, hogy Magyarországról egyenesen Willi Melliger istállójába vitte a tudása ahol még a híres Calvaro Z-et is lovagolhatta. A másik a nagyobbik fiam István, aki itthon nagyon jó eredményekkel versenyzett, majd külföldön folytatta és folytatja ma is a pályafutását, mint belovagló és munkalovas, versenyistállóknál. A péceli Fáy András Mezőgazdasági Szakközép iskolának lettem a gyakorlati oktatója, ahol a lovak körüli munkákra és lovaglásra tanítottam a diákokat. Ez a munka egy ideig örömöt okozott és versenyeztettem a tanítványaimat, majd sajnos a saját istállómból be kellett menni, tanítani Pécelre a foglalkozásokat oktatásokat ott kellett leadnom és az iskolai egyenjogúság és liberalizmus azt mondatta, hogy inkább be kell fejeznem ezt a munkát. 
 
RP: Napjainkban mivel tölti idejét?
SZA: Saját lovardámban jelenleg két bértartott ló áll és az enyémek. Néhány lovasom van mindig, mostanság azonban nincs sok és bíráskodni sem járok versenyekre, mert nagyon rossz véleménnyel vagyok a mostani lovasok lovaglásáról. Tenyésztéssel foglalkozom kitartóan, Amanda lovam csikója Délidő lesz idén befedeztetve, de még nem eldöntött, hogy ki lesz az apaállat, mert több irány is érdekelne, hogy mivel próbáljam a kanca sportteljesítményét a csikóban növelni. 
 
RP: Köszönöm szépen a beszélgetést további jó egészséget kívánok és remélem sok lovas fog önnél kikötni, akikből még lehetnek nemzetközi szinten jó lovasok!
 
Remélem olvasóink élvezték az új sorozatunk első részét. Nagyon sok érdekes, humoros, néhol keserédes történetet hallgattam végig, órákig lehetne mesélni, hogy milyen érdekes dolgok voltak akkoriban vagy milyen izgalmas helyzeteket hozott a vasfüggöny mögötti lovas élet. Remélem minden lovas, aki ma verseny szinten lovagol, igyekszik ugyan úgy gondolkodni, mint nagy elődeink.
 
A képeket maga az interjúalany bocsátotta rendelkezésünkre. Továbbá köszönjük az archív képekért a közreműködést az Újnéplapnak www.szoljon.hu 
 
Facebook