A Körmend hetedszer

Péntektől vasárnapig a budapesti SYMA csarnokban rendezték meg a férfi kosárlabdázók magyar kupájának nyolcas döntőjét.

 
 
 
 
Pearson és Milosevic az Alba-Olajon 


A pénteki nyitányon meg is született az első meglepetés, hiszen nemcsak mi gondoltuk jobbnak vagy inkább esélyesebbnek a ZTE-t az első negyeddöntőben, hanem szinte mindenki. A Sopron viszont végig kontrollálta a mérkőzést és győzelmével mérhetetlen örömet szerzett a maroknyi, fővárosba utazó szurkolójának. Majd rögtön egy szuperrangadóval folytatódott a program, hiszen a múlt hét után, ismét összecsapott a Körmend és az ASE, csak éppen most semleges környezetben. Aligha feledte bárki is a nézőtéren (és a parketten) a hat nappal ezelőtti vasi mérkőzést, amikor is pillanatokkal a vége előtt még a Körmend vezetett, de a végén az ASE örülhetett. Most is ennek a trendnek megfelelően alakult a mérkőzés, hiszen ha komoly előnyt nem is tudott kicsikarni Schmidt Béla csapata, de három negyed át rá tudta erőltetni akaratát a Cizmic gárdára. A piros-feketék azonban komoly hajrát nyitottak és hosszabbítás után elődöntőbe jutottak. Mindkét mérkőzésen az általunk kevésbé várt csapat jutott tovább, de a Pécs-Falco meccsen lehetetlen volt megtippelni az esélyeket. A két, egyaránt mély gödörben lévő csapat egy hullámzó mérkőzést játszott, és talán kissé meglepő az a 20 pontos pécsi vezetés, amit a nagyóra mutatott lefújáskor. A nap és talán a hétvége legnagyobb párharcával zárult a péntek, azaz az Alba-Olaj csúcsderbivel. Ha valakinek e meccs után  La Fontaine-től A holló meg a róka című örök meséje jut eszébe, azon egyáltalán nem lepődünk meg. A fehérváriak ugyanis szinte végig remekül játszottak, többször is 10 pont körüli vezetést építettek ki, de ahogyan az első félidő végén, így a negyeddöntő végjátékában is többet hibáztak, így egy magas színvonalú, drámai meccsen a higgadtabb Olaj kiénekelte a sajtot a szájukból.

Szombat délután így elsőként jöhetett a nyugati rangadó, a Körmend-Sopron, amelyen mindkét fél részben másolta előző napi formáját. A Sabáli csapat uralta a találkozót, a Körmend pedig tapadt ellenfelére, hol több, hol kevesebb sikerrel. A soproni szurkolók már tízet is számoltak a vasiakra, de az SKC nem tudta végleg lezárni a rangadót, sőt a harmadik negyed végén Wesley Channels kosarával nagyon hosszú idő után állt döntetlen (61:61) az eredményjelzőn. A Körmend ezután véghezvitte ugyanazt, amit egy nappal korábban, és egy végletekig kiélezett mérkőzésen megverte a már szinte győztesnek látszó Sopront.

A Szolnok-Pécs természetesen nem tartogatott efféle izgalmakat. Ezt érezték Szolnokon is, hiszen meglepetésre nem érkeztek annyian a Jászságból, mint a pénteki csúcsderbire. Csirke Ferenc a sajtótájékoztatón elmondta: 8 percig Eurocup csapatnak érezhették magukat, hiszen addig voltak pariban az Olajjal, de onnan a különbség kimutatkozott. 

Vasárnap, elsőként a Pécs és a Sopron csapatát szólították parkettre. A sport örök törvényei szerint a bronzmérkőzést mindig az a csapat nyeri, aki előbb teszi túl magát az elődöntő elvesztése iránti csalódottságán. Az első félidő után úgy nézett ki: ez a Sopron, hiszen 54:40-es vezetésüknél vonultak pihenőre. A harmadik játékrészben azonban zárkózott a Pécs, sőt a negyedik negyed elején a vezetést is átvették Csirke Ferenc fiai. Azonban, hogy az élet néha milyen furcsa fordulatokat tartogat számunkra, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a végjátékban az a Ruják András „rámolt” két triplát a pécsi gyűrűbe – döntve el ezzel végérvényesen a mérkőzést – akinek döntő pillanatban lecsorgott a labdája a körmendi gyűrűről, és így a csapat a döntő helyett a bronzmérkőzést játszhatta, amit meg is nyert. Így az SKC léphet fel a képzeletbeli dobogó legalsó fokára.
 
 
 
 
Stanley Burell szombaton még mosolygott, de vasárnap már nem volt ehhez kedve 
 

Hosszú évek után a Magyar Kupa döntő ütközete végre a rangjához illő, kb. 2500 néző előtt kezdődött, hiszen mind Körmendről, mind Szolnokról szépszámú szurkoló érkezett a fővárosba. Kiegyenlített játékot, igazi taktikai küzdelmet hozott az első negyed, ami a címvédő Olaj 18:17-es vezetésével ért véget. A másodikban is férfias küzdelem folyt a pályán, és egyik csapat sem engedte meglógni a másikat. Az első komolyabb különbség a 18. percben alakult ki, amikor is Vojvoda duplájával 31:25-re lépett meg a bajnok, így nyugodtabban várhatta a második félidőt a szolnoki gárda.  A forgatókönyv nem változott a folytatásban, az Olaj hol nagyobb, hol kisebb különbséggel vezetett, egészen a 29. percig, amikor is McKinney triplájával hosszú percek és egy 13:0-s futás után először volt az MTE-nél az előny. Támadásban teljesen szétesett a címvédő, és a vasiak ezt könyörtelenül büntették. A Szolnok dobások egész sorát hibázta el, és képtelen volt közelebb férkőzni ellenfeléhez. Így a két, egyaránt hat kupagyőzelmet számláló, és egyaránt vörös-fekete csapat rangadóján, a Körmend lépett egy fokkal feljebb, azaz fantasztikus szurkolótábora előtt ők ünnepelhették (1998-óta első, összességében hetedik) kupagyőzelmüket. Hozzá kell tenni, hogy Teo Cizmic gárdája a hétvége mindhárom meccsét hasonló forgatókönyv alapján nyerte meg, azaz mindháromszor komoly hátrányból felállva tudott fordítani, így a győzelmük összességében és a ma látottak alapján is teljesen megérdemelt. A vasi szurkolóktól zúgott tehát a KUPAGYŐZTES, KUPAGYŐZTES a budapesti SYMA csarnokban! (A Körmend 7 kupagyőzelméből négyet a Szolnok ellen szerzett!)

 

Zsíros Tibor Férfi Magyar Kupa Nyolcas Döntő, döntő

Szolnoki Olaj KK – Egis Körmend 55-68 (18-17, 18-10, 8-22, 11-19)

Bronzmérkőzés:

PVSK-PANNONPOWER – Sopron KC 82-84 (21-30, 19-24, 26-16, 16-14)
 
 
Fotók: Kürti János - turfandsports.wordpress.com 

 
Facebook