A Keleti-Kárpátok pillérei

Szinte már triviálisan hangzik az a mondat, hogy a hucul a Kárpátok szilárd, igénytelen, biztos léptű lova, de azt kell mondjuk, ez valóban így van! Aki valaha megtapasztalta e fajta sokoldalúságát, tudja hogy csodálatos jószágokról beszélünk. Ejtsünk néhány szót e fajtáról!

 
hucul
 
 
         Tulajdonképpen mindenre alkalmas. Mára már leginkább sportra és hobby célra használják, azonban elődeinknek kiváló társa volt a mindennapi munkák során, legyen szó akár málha cipeléséről, akár igavonásról. Származása mai napig vitatott, ám abban biztosak lehetünk hogy ősi jellegeket hordoz magán. Ilyen például a szíjalt hát, illetve az esetenként előforduló csíkos lábak. Igénytelen fajta, azaz jól tűri a sivárabb körülményeket is, a takarmányt kiválóan hasznosítja. Az eddigi kutatások szerint, valószínűleg két féle vadló élt Ázsia nyugati részén és Európában. A tarpán, amely utolsó példányát 1879-ben irtották ki Dél-Oroszországban, valamint a taki, amely kisebb, zömökebb testalkatú mint az előbbi fajta. Feltehetően e két vadlófajtából alakulhatott ki a hucul. A honfoglalás kori leletekből kiderül, hogy ilyen vagy erre a fajtára hasonlító lovakon ülhettek őseink is. Tudatos tenyésztésről az 1800-as évek végétől beszélhetünk.
 
 
hucul kanca
Hucul kanca 

Sajnos rengeteg előítélet éri a huculokat, miszerint kényelmetlenek daráló ügetésük és apró, lapos vágtájuk vagy akár a ma divatos sportágakban való használhatatlanságuk miatt, ám ezt a következőkben rögtön meg is cáfoljuk. Ugyan is nyereg alatt és fogatban is megállja a helyét, nem is beszélve a gyermek versenyekről! Fiatalabbak számára is kiválóan alkalmas, mivel természetük igen jámbor és méretük is megfelelő az egészen kicsiknek is. Ám rendkívüli terhelhetőségüket az is bizonyítja, hogy egy felnőtt férfit is könnyű szerrel hordoz magán, akár hosszabb túrákon is. Biztos léptük olyan annyira megnyugtató, hogy nehéz terepen is teljességgel megbízhatunk bennük. Könnyűszerrel vágnak neki a sziklás, meredek hegyoldalnak, s egyetlen botlás nélkül a tetőn tudhatjuk magunkat. Az ország legnagyobb ménese Aggteleki Nemzeti Park területén található, Jósvafői központtal.

 
 
huculosveny  
Szűk folyosóban a Huculösvényen 
 

Talán sokak számára ismerős a Huculösvény, amely egy erre a  fajtára szabott versenyt jelent. Egy olyan versenyforma amely mára a fajta tenyészpróbája lett és közel 15 éves múltra tekint vissza, egyre növekvő népszerűséggel. Az akadályok természetesek, a nehéz hegyi terepet modellezik. Keskeny árkokkal, mozgó pallókkal, vizes medrekkel kell a lovasoknak szembenézniük, valamint a lovak - s ezzel együtt gazdáik- idegrendszerét a szalagos kapuk és az extrém meredek emelkedők teszik próbára. A jó hangulatú, és meglepően nagy létszámú események egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek mind a fiatalok, mind pedig az idősebb generáció köreiben is!

Akik pedig élőben is szeretnének találkozni e csodás négylábúakkal, május másodikán a Budapesttől, alig 40 km-re délre fekvő Szigetcsépen tehetik ezt meg, az immár hagyományosnak számító Huculösvényen!
 
A rendezők mindenkit szeretettel várnak!
 
Facebook