Cavaletti

A napjainkban is használt ugrófelfogás, az 1868-os születésű olasz Federigo Caprilli nevéhez fűződik.

 
 
 
 

Meghatározó felismerést tett az ugrósportban, míg korábban úgy vélték az ugrás felett a lovasnak hátra kell dőlnie, ezzel egy merev tartásba kényszerítve a ló nyakát. Caprillia úgy vélte ugrás felett a ló hátában tehermentesítésére kell törekedni és éppen ezért a lovasnak előredőlni. A természetes kiképzést tartotta a legfontosabbnak, melyben kiemelkedő szerepet kaptak a talaj rudak, olasz nevén a cavalettik. A cavaletti nem más. mint mindkét végén alacsony állványokra rögzített farúd. Caprillia ezen léptette át a lovakat különböző jármódokban lovassal vagy anélkül, ebből a rendszerből fejlődött ki, a később már az olasz lovas iskolákban is elismert cavaletti munka fogalma, ami nem más, mint egy segédeszköz ló és lovas közös kiképzésében.
 
 
 
 
Rendszeres használata elősegíti a ló testi erejének megnövelését, izomzatának fejlesztését, hiszen igénybevételt és folyamatos figyelmet követel. A lovat különböző mozgásfolyamatokra ösztönzi, mialatt lábainak magasabb emelésére készteti és szilárdabb talajfogásra. A megfelelően felépített cavaletti, a ló sajátos mozgásritmusát követi, ezáltal alkalmas az izmok ellazítására és az esetleges feszültség, merevség megszüntetésére. A cavaletti munka használata egyaránt nagy segítséget képes nyújtani a díjugratásban, díjlovaglásban vagy tereplovaglásban is felmerülő nehézségek megoldására. Minden ló alapkiképzésében képes megkönnyíteni ló és lovas közös munkáját.
 
Képek:comune.livorno.it, wikipédia
 
Facebook