Egy új kezdet reményében

Első alkalommal nyílt lehetőségem kipróbálni magamat az írás világában. Garantálom, hogy hátam mögött hagyva a fekete-fehér hétköznapokat, egy új világba csöppenve teljesen más  szemmel közelítem meg azokat a lényeket, akik a történelmet írták.

 

 

Kedves Olvasók!      

Első alkalommal pötyögöm soraimat a Racing Portal oldalán. Pillangókat érzek a gyomromban nyomban, amint belegondolok, hogy a jövőben megjelenő cikkeim során betekintést nyerhetnek az életembe.  

De ki is lennék én? Görög Fanninak hívnak, 19 éves múltam és jelenleg Szolnokon élek. Az iskolapadban töltött évek alatt mindig izgatottan vártam, mikor fejthetem ki a véleményemet írásban, míg osztálytársaim csak összenéztek, hogy egy újabb kötelező feladat áll előttük. Amikor Sereg András, a Racing Portal főszerkesztője felkért, hogy írjak az oldalra saját cikkeket, rögtön tudtam, hogy bele kell vágnom. 

Világéletemben egy saját lóról álmodoztam, habár ez a pillanat még nem érkezett el, hogy meg is valósuljon. Hiszek abban, hogy ha az ember igazán akar valamit, akkor az egy szép nap beteljesül. Meglepő módon, se anyai-, se apai ágon nem volt lovasember a családban. Édesanyám vállat vonva feltette a kérdést: „Kire ütött ez a gyerek”?  Úgy vélték, ez csak egy fellángolás részemről és hamar a semmivé lesz. Be kell vallanom - tévedtek. Itt állok 19 évesen, és ahelyett hogy csillapodott volna a lovak iránti szeretetem, inkább csak nő és egyre több célt látok magam előtt, amit meg kell valósítanom.

A nyüzsgő lovasiskoláktól visszavonulva, hobbiszinten lovagolok, olyan gyakran, amikor csak az időm, illetve az időjárás engedi. 10 éves koromban kezdtem el lovagolni járni, de ezt az azóta is tartó tanulási folyamatot sokszor hosszú hónapok szakították félbe.

 

   

„Ha lovagolni tanulsz, a lónál nincs jobb tanítómester erre."

- Clive Staples Lewis

 

Talán furán hangzik, de többet tanultam ez idő alatt a lovaktól, amióta nincs velem edző, mint addig, míg volt mellettem. A különböző szituációkra való reakciójukra egyre gyorsabban reagálok, folyamatosan tanulom tőlük mit és hogyan csináljak, ha például a ló megmakacsolja magát és nincs mellettem senki, aki segítségemre lenne. Természetesen több éven keresztül lovardákban tanultam, mielőtt „önállósodni” kezdtem volna, szóval az alapokat ott, már mondhatni elsajátítottam. Véleményem szerint, ha nincsen egy segítőnk sem, akkor az ember jobban összeszedi magát, hiszen csak magára számíthat. Ez az, ami engem a legjobban motivál a lovak körüli teendőkben. Hobbilovak között azért jobban előfordulnak makacsabb egyedek, akik nincsenek hetente többször, akár napi szinten mozgatva és ezáltal néha szeretnek a lovasuk orra alá borsot is törni. Szeretem az ilyesféle kihívásokat, úgy vélem, ettől válhatok jobb lovassá az évek múltával. 

Cikkeimmel célom az elsősorban, hogy szórakoztassam az olvasóközönséget, habár a lóversenyek világa nem áll hozzám olyan közel, ennek ellenére saját tapasztalatokat osztanék meg, melyekkel nap mint nap szembesülhetnek a lovak szerelmesei, illetve lovas történeteket, melyeket eme csodás állatokkal töltött pillanatok ihlettek.  

Következő cikkem témája a 103. alkalommal megrendezett Magyar Ügetőderby lesz, melyet tegnap rendeztek a Kincsem Parkban. Mivel én is jelen voltam az eseményen, holnap fogok beszámolni az ott szerzett élményeimről.

További kellemes kikapcsolódást kívánok mindenkinek a hátralevő nyári hónapokra!  

                                                                                                                            Fanni 

 
Facebook