Milyen a szép ló?

Milyen a szép ló?

"Asszonynak és lónak hinni nem kell. Tele vannak azok gonosz erköltsökkel"
 
A híres-neves Gvadányi lovasgenerális uram az asszony és a ló megbízhatatlanságát vázolta rigmusos írásában - nagy hasonlatosságot találva a kettő között - különösen ha a "fajták" szépeiről van szó... De az ember szeme - élve a verselő generális hasonlatával - mégiscsak a szépet keresi asszonyban, lóban egyaránt...
Amikor a szép ló fogalmát akarjuk tisztázni, elmondhatjuk, ezt még nehezebb "sematizálni" mintha Éva leányairól lenne szó...
Az angolok szerint: a ló, különösen pedig a telivérló esetében "a szépség és kiválóság az eredményekben nyilvánul meg..."
 
A keleti emberek - főként az arabok - véleménye: Allah, amikor a lovat teremtette, különböző elementumokat kevert össze, márpedig Allah alkotása tökéletes! Allah a Koránba foglalt szabályok, intelmek és bölcsességek között, nem is utolsó sorban, lelkére köti a sokszor szűkmarkú igazhívőnek, hogy "ahány szem árpát adsz lovadnak, annyi bűnöd fog megbocsájtani" (Ebből a mértékezésből viszont nehéz megállapítani, hogy Mohamed híveinek árpájuk volt kevés, vagy a bűnük sok?) De a ló etetésére szóló vallási parancsot a hívők megfogadták, mert a legszebb és legjobb keleti lovat nevelő wahabiták inkább maguk nélkülöztek, de a lovuk megkapott mindent - még a datolyát is! - amit homokos, sovány földjük termett.
 
A keleti népek - de az európaiak is - a Szíriában, Líbiában, Arábiában tenyésztett, gyűjtőnevén "arabs" lovat tartották a legszebbnek. Hammersberg László, korának híres hippológusa valamennyi lófajtának kiváló ismerője és elismert értékelője, századunk első évtizedeiben megjelent, forrásnak is kitűnő munkájában így írta le a világ valamennyi lófajtáját megnemesítő, tiszta vérben tartott "arabs" lovat: "...az a lófajta, amelyik a nemességnek megtestesülése, a nemesítésnek ősforrása, s amelynek segítségével az egész polgáriasult világ lóanyaga át és át lett gyúrva, s tenyésztve legnagyobb részt azzá, aminek ma jelentkezik, s ez az arab telivérló, ez a kicsi (hazájában átlag csak 150 cm magas) kis, száraz, egyenes fejű, széles homlokú, gyönyörű nagy értelmes szemű, szépen ívelt nyakú, finom selymes sörényű és farkú, fényes, rövidszőrű, vékonybőrű, jól zárt hátú, magas marú, egyenes farú, magasan illesztett farkú, száraz végtagokkal, jól látható, feszes inakkal, kemény csonttal, feszes izületekkel bíró sebes, kitartó, bokaszőr nélküli ló, amelynél kecsesebb, szebb, kedvesebb állat igazán nincs a természet remekei között..."
 
(Ez az eszményi lóleírás nemcsak egy "vármegyei tenyész bizottmányi elnöknek", hanem egy korabeli poétának is becsületére válna.)
Nos, hát ilyen az igazán szép ló a hippológus szemében...!
 
Török Imre

 
Facebook