Születtem 1910-ben - Beszélgetés Patay Sándorral

Az elmúlt héten már beharangoztuk, hogy Rostás Margó ismét érdekes írásokat küldött számunkra, amelynek nagy örömmel adunk helyet. A most következő írást is ő jegyzi természetesen, sőt a fotót is ő készítette.

Szerencsés ember, aki „lovak közé” született. Régen a földművesek és az állattenyésztők élete ló nélkül elképzelhetetlen volt. Ezekről a régi időkről kérdeztük Patay Sándort, akinek nehéz sors jutott, de mégis elégedett ember, mert a lóval való foglalkozás töltötte ki az életét.
- Milyen időszakokra tudná fölosztani az életét?
- Érdekes a kérdés, a válasz már nehezebb. Talán az 1910-1939 közötti időszak a „boldog idő”. Az 1939-1954-ig tartó időszak volt a mélypont. Utána talán megint értelmes módon élhettem.
 
- Érdekes, hogy a mélypontnak nevezett időszakra esik Zsivány Derby győzelme. Az 1944-ben rendezett Derbyt, mint egy letűnt kor utolsó mozzanatát emlegetik a szakemberek.
- Visszagondolva akkori önmagamra, nagyon boldog voltam Zsivány győzelmekor, bár a lóverseny már nem volt a régi. A német megszállás után, mi futtatók nem láttuk a jövőt. Csak a Lovaregylet volt az egyetlen intézmény, amely a régi játékszabályok szerint próbált működni, de sajnos kevés sikerrel.
 
- Hogyan lesz valakiből telivér ló tulajdonos? A családi tradíció az alapja ennek a vonzalomnak?
- Egyik ősömnek a halálos ágyán az volt az utolsó kívánsága, hogy szeretett lovát vezessék az ablakhoz, hadd lássa utoljára. Egyik nagyapám a múlt században Kassa és Nyíregyháza galoppversenyein többször nyert első díjat. Másik nagyapám Pettkó-Szandtner Tibornak szinte konzultánsa volt, és a Magyar kocsizás című könyvében Pettkó-Szandtner többször hivatkozik rá. Édesapám a 30-as években többször volt elnök a Tenyészállatvásáron a Lótenyésztési Bíráló Bizottságban, ekkor Pettkó-Szandtner Tibor beosztottja volt. A családi hagyomány és a létalapunk a gazdálkodás és a lószeretet volt. Bátyámat, öcsémet és engem úgy neveltek, hogy tudjuk folytatni a családi tradíciót.
 
- Hol voltak a földjeik, hol gyerekeskedett?
- Acsán nőttem föl és földjeink egy rész is ott volt. Sok fajta háziállatot tartottuk. Nagyon szerettem az istállókban lenni. Nem csak a lovakat szerettem, de a tehenek is nagyon érdekeltek. Az elemi iskolát magánúton végeztem. Középiskolába a Lónyay  utcai református gimnáziumba jártam és ott is érettségiztem. Ez után a legtermészetesebb volt, hogy a Keszthelyi Gazdasági Akadémiára jelentkeztem. 1931-ben évfolyam elsőként szereztem ott „kitűnő” eredménnyel diplomát.
 
- Mikorra esnek első lovas emlékei?
- Lovak közé születtem, de talán hét éves lehettem, amikor először ültem lovon. A lovaglásban édesapám tanítását követve, nem bravúrokra törekedtem, hanem a biztos lovaglásra. 1917-től 1944-ig, tehát 27 éven át rendszeresen lovagoltam, de csak háromszor estem le lóról. Egyszer 7, kétszer 14 éves koromban. Mint mondottam az előbb, lóhoz értő emberek között nőttem föl. Édesapám Csáktornyán hat darab eredeti muraközi kancát vett, és az egyiknek 16 év alatt 15 csikója született. Nem csak szerették a lovat, de értettek is hozzá. 1923-ban a tizenharmadik születésnapomon ellett egy csikó, azt édesapám érettségi ajándékként nekem adta. Tizenhét évig lovagoltam és egyszer sem estem le, de háromszor fölbukott velem a ló. Bátyámmal Pesten, mint kisgyermek, az volt a szórakozásunk, hogy a belvárosban a lovakat számolgattuk. Egy ilyen alkalommal csak szürke színűekből száznál többet láttunk.
 
- Lehet azt mondani, hogy az Ön számára a ló körül forgott a világ?
- Igen. Egész kisgyeremek koromtól fogva a lóval való foglalkozás jelentette a tanulást, a játékot. Kedvenc tehenemet Citromnak hivták és amikor megtudtam, hogy atyám eladta, bementem hozzá az istállóba és megöleltem a nyakát. Ekkor tíz éves lehettem.
 
- Az Akadémia elvégzése után mivel foglalkozott?
- Hazakerültem a családi birtokra. A testvéreimmel együtt segítettünk édesapánknak. A gazdaságban sok munka volt. A haszonállatok közül sertést, juhot, lovat és szarvasmarhát tenyésztettünk. Harminc tehenünk volt, a tejet naponta lovas kocsival a vasúthoz vittük és a központi tejcsarnokba szállítottuk. Abban az időben ily módon látták el tejjel a fővárost a környező településekről a gazdák.
 
- Mikor lovagolt először telivér lovon?
- Még annyit kell elmondanom, hogy a lovassportok minden ága vonzott, arra törekedtem, hogy ezekből minél többet megismerjek. Katonaévem alatt 9 hónapig ápoltam lovat, kefe és vakaró használatával. A díjlovaglásnak csak az alapjait sajátítottuk el, hogy úgy mondjam a „Röviden hátraarc” határáig. Az ezrednapon karusszelben is lovagoltam. Élvezettel hajtottam négyes fogatot és szabolcsi taligát. Lovagoltam vonszalékos rókafalka után. A díjugratással is próbálkoztam 1941-ben Kaposvárott. Két pályát lovagoltam hibátlanul, de csak 3. és 4. lettem, mert két lovasnak is jobb volt az ideje. A telivér versenyzést akkor ismertem meg, amikor 1941-ben egy csikó árverésen megvettem Sirályt és Vércsét. Csernovits Arsenhez adtam tréningbe. Egyébként versenyben csak a saját lovaimat lovagoltam. 1943-ban hatszor indultam síkversenyben. Kétszer első, egyszer második és egyszer harmadik helyezést értem el. Életem első galoppverseny fogadásán sikerült eltalálnom a győztes lovat. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mer az Adagio nevű kancát fogadtam, amelynek később – 1942-ben – megvettem a csikóját. Ez a kellemes emlék befolyásolt a döntésben, hogy a csikóárverésen Zsiványt választottam. Apja, Mannamead Angliában veretlen mén. Akkor még hoztak be ilyen lovakat.
 
 
 
 Patay Sándor és Dr. Fehér Dezső egy kancapárosítási bemutatón a 80-as években
 
- A választása nagyobb részt érzelmi alapon történt, bár származás alapján is jó vétel volt Zsivány, hiszen Caissot mellet Mannamead volt az egyik legeredményesebb fedezőmén.
-Zsivány már kétévesen nagy reményekre jogosított föl, háromévesen évjáratának egyik legjobbjává vált. A háborús események, hazánk bizonytalan helyzete nem sok jókedvre adott okot. A német megszállás után aki nem volt kétségbe esve, az nem érezte hazájának tragédiáját. Az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a futtatást, de aztán mégis a start mellett döntöttem, hiszen Zsivány két éven keresztül a Derby megnyerésére volt felkészítve. A verseny után a szokásoktól eltérően én tüntetőleg nem vezettem vissza a lovamat, pedig ez volt a szokás. Az ápolója, Hála Ferenc vezette be. Akkor ez beszédtéma volt, hogy miért tettem, de már nem tartottam ünnepnek, csak egy vállalkozásnak a lóversenyt, amit nem érdemes bezárni. Egyébként a Kormányzó a német megszállás után már nem járt lóversenyre és így a Derbyn sem volt jelen. Zsivány Alagon a St. Legerben második lett. Ez volt Zsivány utolsó futása. Ezután a lovakkal való kapcsolatom 1954-ig szünetelt.
 
- Viszont mai napig beszédtéma Zsivány eltűnése, hiszen el volt rejtve, és a háború után sem került elő. Jegytelen pej mén volt, hogy is lehetett volna fölkutatni!
- A mai napig sem tudom túltenni magamat azon a tényen, hogy Zsivány nyomtalanul eltűnt. Csernovitsnak mondtam, hogy a bal combjára jelet kellene bélyegezni, de nem hallgatott rám, és amikor Alagról a pesti istállókhoz menekítették, onnan tűnt el nyomtalanul. Persze szóbeszéd járta, hogy Romániába került. Bizonyosat nem tudok róla.
 
- Volt a fronton?
- Mint tartalékos tiszt 1938-ban a Felvidékre és 1940-ben Észak-Erdélybe történt bevonulásban vettem részt. 1943-ban a Donnál megsebesültem. Leszereltek. Ezután is gazdálkodtam. Édesapámnak 1941-ben bekövetkezett halálával az egész gazdaság munkája rám és két testvéremre hárult. 1943-ban Abaújból jártam föl Pestre néha lovagolni Csernovits Arsenhez. 1944 végétől már semmilyen kapcsolatom nem volt a telivérekkel, de egyéb más lóval sem.
 
- Hogyan tudta elviselni ezeket az éveket?
- Abban az időben az apró eseményeknek is tudtunk örülni. A háború után csak tyúkjaink lehettek. A hét jérce közül az egyik szürke fölszállt édesanyám szobájának ablakába. Kopogtatott, mi beengedtük és élete első tojását anyám ágyában tojta. Mind a hét jércének ismertem a tojását, tudtam, melyik tojta. Ha hiszi, ha nem, nincs két egyforma tojás. Ilyen és ehhez hasonló események tették elviselhetőbbé az életünket.
 
Holnap folytatjuk 
 
Facebook