Születtem 1910-ben - Beszélgetés Patay Sándorral - 2. rész

A tegnap megkezdett beszélgetést folytatjuk.  
 
- Tíz éven át mivel foglalkozott? A legfontosabbat, amiért élt, nem végezhette. Van ennél nehezebb sors?
- Mindenünket elvették és kitelepítettek bennünket Füzesgyarmatra. Volt egy kísérletem 1952-ben, amikor a fedeztetési állomáson próbáltam elhelyezkedni, mint gyalog lóápoló. De a Tanács nem engedélyezte, mert szerintük, szabotálhattam volna a fedeztetést. Akkor ilyen idők jártak!
 
- Mint a partra vetett hal…
- 1954-ben nagy nehezen el tudtam helyezkedni az Állattenyésztési Kutatóintézetben. A Lótenyésztési Osztályon dolgoztam, mint kísérleti szakmunkás. Órabérem 3 forint és 10 fillér volt. Akkor még az osztályon dolgozott Halász Béla, aki a telivérekkel foglalkozott.
 
- Az Gazdasági Akadémiát évfolyamelsőként végezte. Nem érezte méltatlannak ez a beosztást?
- Boldog voltam, hogy megint lovak közelében lehettem. Persze a ranglétrán azért előrehaladtam, mert kísérleti szakmunkásként kezdtem és tudományos ügyintézőként mentem nyugdíjba. Negyven évet dolgoztam itt. De azért elismertek az intézetnél. Hazámat háromszor képviseltem a FEZ (Európai Állattenyésztők Szövetsége) tudományos ülésszakán. 1976-ban Zürichben a telivérek testsúlyának és versenyeredményességének korrelációjáról tartottam előadást. 1986-ban Budapesten, 1990-ben Toulouse-ban a lovak színe volt a téma.
 
- Föl vagyok háborodva, ez bántja az igazságérzetemet, hogy alacsony munkakörben alkalmazták és anyagilag ennyire nem becsülték a munkáját!
- Sajnos, még segédkutatónak sem sikerült bejutnom. Arra vagyok büszke, hogy talán én vagyok az egyedüli tudományos ügyintéző, aki nemzetközi tudományos konferencián előadást tartott. Elhivatottságot éreztem az állattenyésztéshez és gyermekkorom vonzalma a ló volt, sőt mióta az eszemet tudom a ló érdekelt. Családom és a munkám töltötte ki az életemet, hogy minek neveztek hivatalosan, …nem érdekelt.
 
- De én ezt akkora igazságtalanságnak tartom, hogy nem tudok vele megbékélni. És ha arra gondolok, hogy 90-ben már 80 évesen még külföldön képviselte hazánkat, akkor még inkább fölháborít.
- Más korban született, azért háborog. Kortársaim közül sokakkal még nagyobb igazságtalanság történt!
 
- A galoppsporttal mikor került ismét kapcsolatba?
- Halász Béla kivándorlása után én képviseltem a kutatóintézetet a telivér párosításokon. Sajnos, csak részben sikerült odahatnom, hogy Imi, majd Imperiál főleg a legjobb kancákat fedezze. 1971-ben az Intézet Herceghalomra költözött és az intézeten belül a lótenyésztési osztály csoporttá zsugorodott. Nehéz idők jártak akkor a magyar lótenyésztésre. A mezőgazdaságban mindent gépesítettek, a lovat száműzték a gazdaságokból. Ebben az időszakban a lótenyésztési csoporton belül a telivér és a muraközi lett a munkaterületem. 1969-től Versenyintézőségi tag lettem a galopp pályán. Ez egy háromtagú testület volt. Idősb Varga Lászlóval és Gáblik Antallal dolgoztam együtt. 1973-tól, nyugdíjazásom után, Herceghalmon nyugdíjas állásom volt. Az akkori vezetők szerint nem volt összeegyeztethető a V. I-beli munkámmal, úgyhogy választás elé állítottak. Herceghalom mellett döntöttem, így 1973-ban a galopp pályán befejeztem a munkát.
 
- Hogyan emlékszik arra az öt évre, amit a pályán töltött. Kikkel került közeli kapcsolatba?
- Baráti kapcsolatba Hesp Edvinnel kerültem, akitől sok mindent tanultam. Jogász doktorként egész életét a versenypályán töltötte. A háború után hendikepper, versenytitkár és a nemzetközi versenyeken a csapat technikai vezetőjeként dolgozott. Az egész lóversenyzést ismerte és mivel ezeket az ismereteket nem tanítják sehol, megragadtam minden alkalmat, hogy tanulhassak tőle. Megismerve őt, a háború előtti versenytechnika átmentőjének tartom.
 
- Sándor kivételes személy. A természeti népeknél az ilyen embert hívják varázslónak. Miért? Azért, mert olyan tudás van a birtokában, ami nincs leírva, amit az egyik generáció a másiknak adott át. Ez az élő hagyomány. Gondolt már arra, hogy továbbadja azt, amit tud?
- A nyolcvanhatodik évemben járok. Én már nem akarok szerepelni.
 
- Ma az a nagy gond, hogy már kevesen vannak azok, akik oktatni tudnak. A versenyek lebonyolítását könyvből nem lehet megtanulni, ezért volna jó, ha az idősebb versenyszakemberek mellet ifjabbak is dolgoznának, így át tudnák venni a stafétabotot. Egykoron ők is fiatalként idősebb kollégáktól tanulták a szakmát. Így a hagyomány nem szakadna meg és ennek a lóverseny látná a legnagyobb hasznát.
- Ahogy most hallgatom magát – az ifjoncot, az érvei logikusnak tűnnek, de a galoppversenyektől már elszakadtam, a mai viszonyokat már nem ismerem.
 
- Szerintem egyáltalán nem baj, hogy a mai viszonyokat nem ismeri, de aki szakmai körökben elismert és rendszeresen jelentek meg cikkei különböző szakmai újságokban, annak szinte kötelessége tenni a lóversenyügyért, ha erre van lehetősége.
- Én már nem óhajtok szerepelni.
 
- Akkor írjon újra cikkeket a Turfba vagy a „telivér” újságba, hogy tudjuk, régen hogyan rendezték a lóversenyt. Az olvasók biztos örülnének neki.
- Amíg a totalizatőrbe fizetett összegnek (más országokhoz hasonlóan: Anglia 78%, Németország 74%, Franciaország 71%, Ausztria 68%) a nyertes fogadók legalább 65 %-át nem kapják vissza és a Turfot legalább a fontosabb hírlapárus helyeken nem lehet megvenni – addig a fogadókedv nem fog emelkedni és így javulás nem remélhető. Bennem van jobbító szándék, de úgy érzem, hogy ahol változásokra van szükség, ott én nem tudok hatással lenni.
 
- Harminc évet letagadhatna a korából, olyan jól tartja magát. Mivel tölti a napjait? Versenyre ritkán jár. Talán Szenttamáson, a 30. évfordulóra rendezett ünnepségen láttam utoljára. Pedig sokan örülnének, ha ismét kijárna a versenyekre.
- Ha nem is járok ki a pályára, azért némileg tájékozott vagyok. Imponálnak nekem a magánfuttatók, mert ha annak idején ilyen kondíciókkal kellett volna futtatnom, akkor nekem sohasem lett volna versenylovam! (Megjelent a „telivér” 1995. szept. számában.)
 
 
 
 

Rostás Margó 

Epilógus

Báji Patay Sándor 2011. augusztus 6-án hunyt el életének 102. évében. Nyáregyházán, a Wekerle sírkertben helyezték örök nyugalomra. Milyen emlékeket őrzök Patay Sándorról? A legerősebb élmény, amely holtomig elkísér az volt, amikor szép, okos szemével rám tekintett, de csak egy pillanatra, hogy ne lássam elérzékenyülését, amikor kicsit remegő hanggal arról beszélt, hogy azért nem alkalmazták gyalog lóápolóként egy méntelepen, mert szabotázst követne el az ott lévő lovak ellen… Vannak olyan sebek, amelyek soha nem gyógyulnak… Patay Sándor nem volt egy bőbeszédű ember. Nagyon tudta a másik embert hallgatni. Minden lehetőséget megragadtam, hogy beszélhessek vele, amikor kint volt egy-egy nagyobb versenyen. Nagyon értette a lovat. Élvezetes volt hallgatni a küllemi bírálatait egy-egy indulóról. Elegáns, szikár alakja, tartása kiemelte az emberek közül. Hazaszeretet, becsületesség, szerénység és kötelességtudat – ezek voltak legfőbb erényei. Egy igazi úr volt, a szó legnemesebb értelmében, az utolsó mohikánok egyike. (Rostás Margó)
 
A Turf-kópiák Rostás Margó tulajdonát képezik! 

Мы можем "Скачать звуки выстрелов"снять твою "Радио энерджи плейлист скачать"рождественскую историю здесь.

две "Скачать бесплатно картинки смешарики"гобоньих руки, заканчивающиеся смертоносными "Бесплатные игры скачать про лошадей"шипами.

Без подготовки, "Путеводитель по золотому кольцу скачать"не имея нужного "Программы для записи видео с монитора скачать"снаряжения.

Консуэло метнула на "Петрозаводск белые ключи"него негодующий взгляд.

Я не "Скачать яндекс бар для опера"скажу об этом "Погода горные ключи"ни одной "Аим cfg скачать"живой душе.

Будь она проклята, эта негодная тварь!

 
Facebook