A lósport főszereplője: A tréner - II. rész

    A magyar lóversenyzésben a  II. Világháború után sok minden megváltozott
Létesítményeink romokban, a telivér állomány szinte teljes egészében eltűnt és egy teljesen más új ideológia mentén szerveződött a társadalom.


Az újraindult a lóversenyzésben az államosítás következtében sok minden megváltozott. Talán ebben az új helyzetben a lovak, a zsokék, de legfőképpen a trénerek munkája maradt változatlan formában, azaz a régi módszerekkel és elméletekkel végezték a szakmai munkát. A híres alagi Pejáchevics iskola, amely az 1900-as évek első évtizedeiben indult, hihetetlen nagyszámú tehetséges, kiváló szakembereket nevelt, amelyek majd a ’45 után eltávozott angol szakemberek helyébe léptek. Az utolsók közé tartozott, aki még a Gróf Pejáchevics Albert alagi iskolájába beíratkozott Aperianov Zakariás. 1940-ben egy kellemes őszi délelőttön a 13 éves ifjú ment ki Alagra, ahol apja akarata szerint beiratkozott a zsoké iskolába. Az első benyomások lenyűgözték, hihetetlen hatással volt rá a pedáns istállóudvarban sétáló versenylovak zsokéikkal. Így indult a XX. század egyik legkiválóbb szaktekintélyének a karriere. Ekkor már Albert fia Gróf Pejachevics János volt a tréner, aki gyermekkorától kezdve apja mellett mindent megtanult, amit a versenylovakról tudni lehetett.
 
    A munkáját szorgalmasan és alázattal végző „Pubi”, mert ez volt az istálló neve mikor életében először dresszben zsokéként besétált a szentélybe, a ringbe, valami csodálatos érzés vette körül. A publikum, amely körülvette a ringet be- be- kiabálásokkal adott hangot véleményének. Valaki így kiáltott fel, mikor meglátta az ifjú Aperianov Zakariást. …”Pubikám” elkezded Te is?  És ettől kezdve a pályán lettem mindenkinek Pubi. Köszönöm a bekiabálónak, mert mit kezdtem volna e „lehetetlen” névvel, Zakariás.  Az apprentice-k számára kiírt versenyekben 45-öt nyertem, amely szép teljesítmény egy fiatal részéről, majd felhagyott a lovaglással, a súllyal gondjai voltak. Aztán a megváltozott új rendszerben elég hamar 25 évesen elismerve hozzáértését, kinevezték trénernek. Talán az „új világ”ban  előnynek számított az oroszosan csengő név!
 
 
 
Aperianov és Imperiál 
 
    Mindent úgy csinált, amint elődeitől látott, tanítómesterének minden szavát betartotta, de arra is korán rájött, hogy a szakmai sikereknek velejárója a szerencse is. Amikor BAKONY, a kiváló sprinter került az istállójába, majd jött DIREKTOR, a DERBY-n kívül mindent megnyert pej mén. Ekkor már elismert név volt Aperianov mester a pályán. „…nálunk nagy szerepe volt a szerencsének, rossz lóval nem lehet Derby-t nyerni”… mondta később valamelyik Derby nyerése után és neki 1961-ben jött el  az a szerencsés szituáció, hogy egy minden testrészében foltos, kapitális sárga mén IMPERIAL került az istállójába. Ő lett a század második felének legeredményesebb magyar versenylova. Miután kétéves korában veretlenül, hat győzelemmel téli pihenőjére tért, már sejthető volt, hogy egy nagy kincs van a mester  istállójában.
 
     Kétéves korában az utolsó versenyét Freudenauban az Ausztria Díjban futotta. Nem is olyan régen az IMI 1956-os bécsi rejtélyes futása és a disszidálások miatt kényes téma volt a nyugatra való utazás. 1962-ben, mikor Bécsbe készült IMPERIAL a mesternek kiadták a parancsot, a lovat Gelics fogja lovagolni, mert Németh Ferenc nem kaphat vízumot. Ezek nehéz pillanatok voltak Aperianov számára, akinek az volt a filozófiája: „A tréner munkájára a zsoké teheti fel a koronát, de romba is döntheti” Már napokkal a verseny előtt kimentek Bécsbe a lovakkal, ahol kellemes meglepetésre, gyerekkori bajtársaival, sőt tisztelt tanító mesterével is találkozhatott. Gróf Pejácsevics János, aki elismert tréner volt egész Európában miután ’56-ban kiment azonnal a Röttgen-i ménes szerződtette és zsokéja, Alafi Péter volt. De a többi Alagról disszidált lovas szakember is azonnal állást kapott jónevű német istállóknál. János Gróf meghívta egy vacsorára Aperianov mestert és régi alagi barátait. A beszélgetés a holnapi Ausztria Díjról folyt. „Pubi” elmondta, hogy az ő gondozottja, IMPERIAL jó ló, nagyon tud menni. „Úgy gondolom, holnap biztosan nyer”.  Amire a Gróf mosolyogva azt válaszolta. „Nehezen hiszem, hogy a könnyű kis pej kancámat, KÖNIGIN OLGÁT nem győzi le senki. Másnap egymás mellett néztük a tribünről a versenyt. „START” elindultak, a mikrofonból csak ez hallatszott KÖNIGIN, OLGA… KÖNIGIN,OLGA… KÖNIGIN, OLGA, aztán a lovak a tribün elé értek és akkor már csak ez hallatszott, IMPERIAL…IMPERIAL…IMPERIAL. S hogy mennyire változott nagyra becsült mesterem arcát látva, a célt azt már nem tudom, mert azonnal eltűnt a pályáról.
 
 
 
 
Imperiál és Németh Ferenc 
 
   
Az Ausztria Díjat a bírói ítélet szerint IMPERIAL hat hosszal nyerte.
 
    1963-ban két Derby győzelemmel elkezdte a világra szóló Derby győzelmi sorozatát a mester. IMPERIAL nyert Bécsben és Budapesten is. A pálya akkori vezetőit „megtanította” erre a szakmára, sőt annyira értettek a lóhoz, hogy érthetetlen dolgokat csináltak és követeltek. A mester higgadt maradt és mindent úgy csinált, mint eddig. A nagy boxot visszafalazta normális méretűre. Az ajánlott tréningváltoztatásokat szép finoman elhagyta és csakis a ló érdekeit vette figyelembe. 1963 novemberében IMPERIÁLLAL belépett a nemzetközi lóversenyzés elit körébe az amerikai  John D. Schapiro-nak köszönhetően. Az Aperianov istálló repülőgépre szállt és a világ akkori legnagyobb lóversenyében a 100.000 dolláros futamban, a Laurel Parkban képviselte a magyar színeket.
 
 
 
Washington, D.C., International Stakes, Laurel Park.  Foto: Baltimore Sun. A kép érdekessége, hogy a honlapon az szerepel 1961 körül készült valamikor, azaz akár még Imperiál is rajta lehet
 
       
Derby győzelmeinek a száma csak egyre nőtt és MENEDZSER 1998-as győzelmével  17-ik kék szalagját gyűjtötte be. A világ lóversenyzésében ez a szám hihetetlenül nagy, belegondolva, hogy évenként csak egyszer futnak Derby-t . A régi nagyok Szigeti(4), Adams(2), Balogh(2), Mravik(3) nyertek, míg Aperianov mester kortársai közül Horák(2), Házi(2), Németh Ildikó(2), sőt a nagy rivális és barát Mátyus György is csak 2 Derby-t nyert. De a Monarchia kiemelkedő nagy angol trénere, John Reeves hosszú évtizedes pályafutása során is „csak” hatot. Erről jut eszembe. Az előző számban az alagi angol trénerekről írtam és a cikk megjelenése után megszólítottak Alagon, hogy „miért nem írta meg, hogy a Reeves mesternek Mravik tréner volt a veje! És még mondják azt, hogy nem olvasott lap a Pegazus!
 
    A Derby győzelmekhez hozzátartozott annak akár több napig tartó megünneplése is. A fentiekből úgy látszik mesterünknek  több alkalommal  volt rá oka. Igaz nem volt absztinens, jó kedvvel ünnepelte ő is a Derby győzelmeket, de mint filozófiája a tréneri viselkedésről, a helyes életmódról, azt vallotta… „A dorbézolás befolyással van a hivatásra” Az életmód elveszi a nyugalmat és minden esetben megtámadja az idegrendszert. Mint ahogy nyilatkozta Rostás Margónak a Terlivér c. szaklap egyik 1996-os számában a vele készített interjú kapcsán.
 
 
 
 
A képen Imperiál lovasa, Németh Ferenc és a mester, Aperianov Zakariás 2008-ban


    A trénerek feladatáról mint fentebb láthattuk, igaz az a mondás, hogy számtalan szakmai és életbeli helyzetben helyt kell állniuk, azaz tevékenységük valóban sokrétű. Valami hasonló látható a következő két képen. A nyerő versenylóval való mutatkozás, nyerő a politikában is.
 
    Most mikor a tréneri mesterség rejtelmeibe pillantottunk be és megpróbáltuk, ha vázlatosan is, több mint 200 éves sport e fontos szereplőjének a meghatározását. Sokrétű feladat a tréneri munka, ez kiderül a megidézett valamikori és jelen idők mestereinek válaszaiból. A tradíciók következetes folytatása, a tapasztalt módszerek alkalmazása, a sportszerű életmód (idegrendszer!) és a szerencse. Ezek a mindenki által a legfontosabbnak tartott követelmények. Azonban van egy olyan tulajdonság, amivel születni kell, ez az intuíció, az állattal való kapcsolatteremtés lehetősége, érzék a lóhoz, amely nélkül talán nincs is siker. Reménykedünk, hogy megvannak azok az egyéniségek a magyar lóversenyzésben, akiktől lesz mit átvenni a fiatalabb generációnak.
 
Száraz György 
 
Facebook