Fogoly 2.

Folytatódik tovább Fogoly története! Olvassátok örömmel! 

 

 

2012 májusában elérkezett a nagy nap: életem első versenye Rákóczifalván. Nagyon izgulós voltam, és még vagyok mindig. Esett az eső, a pálya csúszott, izgultam, kicsi voltam, alig értem fel a bakot, a ló mögül éppen hogy láttam valamit… Fogoly lassan, óvatosan ügetett. Tudta, hogy nem apukám, és nem is testvérem, Bence hajtja. Érezte, hogy egy gyengébb, törékenyebb kéz fogja a hajtószárat. Hibátlan pályát hajtottam. Íme egy kép erről:

  

 

 

Idővel, ahogy nőttem, erősebb lettem. Egyre jobban összeszoktunk. Ahogy ezt Fogoly is érzékelte, gyorsított a tempón. Mindig egy kicsit gyorsabban ment, persze az én erőmnek megfelelően. A pályán együttműködő és segítőkész volt. Néha ugyan be-becsúszott egy-két hiba, de minden egyes lehajtott kör után, kifejezve a köszönetet neki, egy puszival és simogatással háláltam meg a teljesítményét.

A következő év nyarán ismét ellátogattunk Rákóczifalvára, a fogathajtó versenyre. 2. helyezést értünk el. Az a verseny emlékezetes marad, mert abban az évben megcsípett egy darázs. Fájt és nagyon viszketett a csípés helye, ez kissé elterelte a figyelmemet. Kis híján felborítottam a hintót, mivel az első kerék be volt fékezve, én pedig nem ellenőriztem indulás előtt. A pálya akkor is nehéz, ha épp nem csúszik, vagy nincs csípésem, szóval kemény dió volt versenyezni, de végig csináltuk, és sikerült elhoznunk egy piros szalagot. Azért is voltam büszke magunkra, mert a versenyeken nincs gyermek kategória, így a felnőttekkel versenyeztünk.

Bence a 2014. évi szezon második felében az egyes fogatról kettes fogatra váltott; nem volt már ellenfele a mezőnyben. Természetesen továbbra is Hollóval és Fogollyal versenyzett. Az év folyamán több versenyre is ellátogattunk. Többek között az augusztus 23-án, Szajolban megrendezettre is. Ekkor már több mint 2 éve versenyeztem Fogollyal. Ez a dátum azért vált fordulóponttá, mert ebben az évben édesapám leszállt a bakról, és átadta a helyet nekem és testvéremnek; ahol Bencével együtt tudtunk versenyezni, a segédhajtónk lett, végérvényesen. Csak akkor szállt vissza a bakra, amikor úgy adódott, hogy én egy versenyen nem tudtam elindulni. Szóval 2014-ben, a szajoli versenyen egy újságíró az egyik megyei laptól képeket készített rólunk, és a hajtásom Fogollyal annyira megtetszett neki, hogy felkereste édesapámat, és cikk készült rólunk az újságba. Arról írtak, hogy miként is történt ez az egész, hogyan szerettette meg velünk édesapám a lovakat. Arról is szó esett, hogy milyen komoly háttérmunka áll egy-egy versenyre való felkészülés mögött, s hogy ebben édesanyám milyen fontos szerepet tölt be. Apukám büszkén mesélt rólunk, a gyermekeiről, arról, hogy milyen sikereket értünk el. A cikk megjelenése után nem sokkal egy országos lapnak is felkeltettük az érdeklődését, így újabb cikket írtak rólunk.

 

 

 

2015-ben is sikeresen versenyeztünk. Az első megmérettetésre májusban került sor, Rákóczifalván. 1. helyezést értünk el Fogollyal. A nyáron is több versenyen jártunk, ahonnan szintén jó eredményekkel tértünk haza. Májusban folytattuk a szezont Zagyvarékason, ahol ugyan nem indultam, de szurkoltam apukámnak és Bencének. A csúszós és nehéz pályán mindketten jól szerepeltek; Holló és Fogoly ott is helytállt.

Testvérem is főként 1. helyezettnek járó kupával büszkélkedhet. Lehetősségünk nyílt több új dolgot kipróbálni, többek között az éjszakai hajtást is, júliusban. Augusztus 30 –án ismét megrendezték Szajolban a fogathajtó versenyt, ahol testvérem Holló csikójával, Csodával indult, én pedig természetesen Fogollyal. Külön kértem, hadd hajtsam, bár arra is lett volna lehetőségem, hogy Hollóval induljak. A mezőnyben főként felnőttek szerepeltek, és itt nem is voltak kategóriák, mint ahogy a korábbi versenyeken. A bátyám Csodával 1. helyezést, én pedig Fogollyal a 2. helyet szereztem meg. Büszke voltam, és úgy gondolom a mai napig, hogy nagyon jó verseny volt, tele izgalommal.

Fotók: Csibrány Lili 

Vasárnap folytatjuk! Addig is: szeressétek a lovakat! 

 
Facebook