Bajkó Tiborral beszélgettünk

A IX. Székelyföldi Lovas Ünnep főszervezőjével volt szerencsém találkozni.

 

 

Múlt héten Gyergyószentmiklóson nyaraltam a családommal és egy este sikerült találkozót megbeszélnünk Bajkó Tibor háromszoros, romániai fogathajtó bajnokkal, egyben a lovas napok főszervezőjével. Ezúton köszönöm szállásadónknak, az Anita Vendégház tulajdonosának, Bajkó Enikőnek, hogy biztosította nekünk ezt a lehetőséget.
 

SZE: Hogyan jött az ötlet, hogy megrendezzék a lovas napokat?

BT: Először fogathajtásokat szerveztünk, aztán a későbbiekben elkezdtünk gondolkozni, hogy csináljunk valami olyat, ami itt nincs. Itt nem csinálnak. És így jött az ötlet, hogy szervezzünk lovas napokat. 
 
SZE: Egy ilyen többnapos rendezvényre miként jön támogatás? Könnyen, esetleg nehezebben gyűlik össze a pénz, amire a szükség van?
BT: A rendezvénynek az összköltsége kb. 35.000 euro. Ezt úgy tudjuk előteremteni, hogy a támogatókat december elején egy nagy bulira visszük. Szabtunk egy minimál összeget. Van olyan vállalkozás, amelyik 130-al, van, aki 1000 euróval támogatja a rendezvényt. Sajnos, a mai világban először adnod kell valamit ahhoz, hogy kapj te is.

SZE: A rendezvényen kik lépnek fel? Vannak/voltak visszatérő fellépők? Vagy van valaki, akit, mint fellépő szívesen látnának itt?
BT: A fellépők között szerepel magyarországi kaszkadőrcsapat, továbbá Hamza Viki, illetve a Mészáros fivérek is a fellépők között szerepeltek. Dallos Gyula bácsit szeretnénk, hogy tartson előadást, de még győzködni kell ahhoz, hogy jelenlétével megtiszteljen. A X. lovas napokra valami nagyobb durranást tervezünk, mint például az Eddát, mivel a napokat mindig egy koncerttel zárjuk. 

Áttérve Bajkó Tibor fogatolására:

SZE: Kovácsok. Bármerre járunk, nem látunk kovácsot, kovácsműhelyt. Vannak kovácsok, és nincsenek kiírva, vagy egyáltalán nincsenek?
BT: Vannak kovácsok természetesen itt is, 2 fiatal, s jó kovács, csak nincsenek kiírva.

SZE: A szerszámzatot itt Erdélyben, vagy Magyarországon gyártják?
BT: Itt is vannak szerszámkészítők, elég jók is. Nem összehasonlítható a magyarországi fogatsport elterjedésével, az anyaországban elterjedtebb, nagyobb a fogatszám. Van itt Erdélyben egy nagyon jó hámkészítő, tőle vannak a felszereléseink.

SZE: Akármerre megyünk, akármilyen fogatot látunk, a zabla egytől-egyig, mindnek ugyanolyan. Itt nem ismertek a zablák fajtái, egy van, amit ismernek, s azt használják?
BT: Nos, azt tudni kell, hogy Magyarországon a zablakultúra elterjedtebb, mint itt, és ilyen szempontból Erdély le van maradva a zablákkal szemben. Nincsen jó zablagyártó. 

SZE: A hintókat és a maraton kocsikat, amikkel versenyez, ki gyártotta?
BT: A díjhajtó kocsi, s a maraton kocsi is mind Leiter gyártmányú.  
 
 
 

BT: Utószóként még azt tenném hozzá, hogy: Szerintem a lovazás egy óriási kihívás. A lovat, s az embert is próbára teszi. S ha ezeket a megoldásokat mindenki tudná, akkor a világ összes embere lóval jönne-menne, s dicsekedne, hogy nekem „Hű, de milyen jól megy!”. S mivel ez nagyon kevés embernek adatik meg, sokszor ezért van, hogy örülünk egymás társaságának, sikereinek, mert a ló felé vezető út nem könnyű kövekkel van kirakva. Mert egy feladatért meg kell szenvedni, egy jó mozdulatért meg kell szenvedni, egy rossz szokásról való leszoktatásnak pedig ünnepnek kellene lennie. S aki ezt az utat újra, s újra kijárja, az ajándékul a ló szeretetét, és bizalmát kapja, amit meg kell becsülnünk.


Remélem most sem okoztam nektek csalódást! Számomra sok új dolog hangzott el, és tényleg remélem, hogy ezek az interjú-szerű cikkek is tetszenek nektek. (Az igazat megvallva nagyon izgultam, de rendkívül közvetlen volt az interjúalanyom és családja is). Még egyszer köszönöm Bajkó Tibornak, aki készségesen egyezett bele a találkozóba, és Bajkó Enikő vendéglátónknak is, hogy segített összehozni a találkozót! 2 hét múlva ismét találkozunk, addig is: Szeressétek a lovakat!
 
Képforrás: Iordache Melinda/Erdélyi Magyar Lovas Portál
 
Facebook